Bioklimatológia
Az éghajlat és a gyógyítás kapcsolatának története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Már Hippokratész is felismerte, hogy egyes betegségeknél a tünetek kialakulása, felerősödése jól köthető bizonyos időjárási eseményekhez. Az arab orvos, matematikus és filozófus Avicenna ennél is tovább ment. Az éghajlatot patológiai szempontból vizsgálva vont le következtetéseket, többek között a lakóhely megválasztásával kapcsolatosan. Feljegyezték róla azt is, hogy a tuberkolózisban szenvedő betegeket a krétai hegyekbe küldte. Mondhatjuk tehát, hogy Avicenna volt az első, aki egy térség sajátos klímáját terápiás célokra alkalmazta. Avicenna óta - természetesen az orvostudomány és a klimatológia fejlődésével párhuzamosan - a különböző éghajlatok gyógyhatásairól jóval több és komolyabb ismerettel rendelkezünk. Az empirikus megfigyeléseket mérések, kísérletek váltották fel. Egyes betegségek esetén a klímaterápiával jelentős eredmények érhetők el; sőt, kiderült, hogy a megfelelő klíma gyakorlatilag minden betegség gyógyítását elősegíti.
A klímaterápiával szembeni általános elvárás, hogy pusztán a klíma hatására bizonyos betegségben szenvedők meggyógyuljanak, de legalábbis egyes panaszaik enyhüljenek. A klímaterápia két legfontosabb tényezője a nyugodt pihenés (kímélő klíma) és a természetes tényezőkhöz való alkalmazkodás (ingerklíma). Távol a szennyező- és allergén anyagoktól, valamint a stresszt kiváltó tényezőktől (magas hőmérséklet és páratartalom) ideális környezet a regenerációhoz. Az adaptációt kiváltó inger lehet az UV-sugárzás, a látható fény, a nagy szélsebesség, az alacsony hőmérséklet és az oxigén csökkenő parciális nyomása (1500 m felett). A kímélő- és az ingerklíma azonban nem abszolút fogalmak, ugyanis ami bizonyos körülmények között ingerként jelentkezik, más esetekben éppen a nyugalmat jelenti.
Bioklíma-típusok
- Tengerparti klíma
A tengeri klíma erős ingerklíma, ahol klímaterápiás szempontból főleg a levegő tisztasága, a mikroorganizmusok csekély száma, az állandó légáramlások, a fény ereje, az egyenletesebb hőmérsékleti viszonyok, az abszolút páratartalom nagysága és a tengeri aeroszolok vehetők számításba. A hullámverés következtében a levegőbe jutó aeroszolok kedvezően hatnak a légúti-, illetve a bőrbetegségek gyógyulási folyamataira. A levegőben található parányi tengervízcseppek sótartalma gyulladáscsökkentő, emellett feloldja a váladékot a nyálkahártyán és nedvesíti azt. A sótartalmú, nedves levegő az orron keresztül eljut az alsó légutakba, a légcsőbe, a hörgőkbe (sőt, még a parányi hörgőelágazásokba is), és hozzájárul a nyálkahártya regenerálódásához. A sós vízcseppek a bőrön gondoskodnak arról, hogy a bőrbetegségek (mint például az ekcéma) tünetei mérséklődjenek.
- Tavi klíma
Hazánkban a tengerparti klímatípus nem található meg, de ehhez nagyban hasonló a nagy tavaink térségében megfigyelhető, úgynevezett tavi klíma. A két klímatípus között a legnagyobb eltérés a levegő sótartalmában és a klímamódosulás mértékében van. A tavak - méretüknél fogva - kevésbé képesek módosítani környezetük klímáját. A tengerparton megfigyelhető helyi szélrendszer a tavak mellett csak igen kis mértékben, a nyári időszakban és csak megfelelő szinoptikus helyzetben (frontmentes, anticiklonális időszakban) érzékelhető. A tóparti klíma a gyógyítás helyett inkább az egészségesek edzésére, üdülésre, rekreációra alkalmas.
- Magashegységi klíma
Általában az 1000 m-nél magasabb hegységekre jellemző, erős ingerklíma. Ilyen magasságban már nem mutatható ki a légszennyezés hatása, 1500 m felett például a háziporatka már nem tenyészik és a pollenkoncentráció is jelentősen lecsökken. A magashegységi klíma megfelelő gyógyszer idült légzőszervi betegségekre, és az ipari porártalom által kiváltott panaszok enyhítésére. Mindemellett a másodlagos vérszegénység, az idegkimerültség és a Basedow-kór kezelésében is jelentős eredményeket lehet elérni a magashegységi klímaterápia alkalmazásával. Ez a bioklíma-típus ugyanakkor nem javasolt szívkoszorúér-betegség és (főleg) korai terhesség esetén. A magassággal együtt növekvő UV sugárzás többek között különböző bőrgyógyászati panaszok esetén hasznos. Figyelembe kell venni ugyanakkor a megnövekedett UV sugárzás veszélyeit is. Ezeket a nem kívánt, káros hatásokat megfelelő faktorszámú fényvédő krémmel, illetve UV szűrős napszemüvegek használatával tudjuk kiküszöbölni. Hazánkban ugyan nincs magashegységi klíma, de a 800 m feletti csúcsok úgynevezett szubalpin klímája ehhez nagymértékben hasonló.
- Középhegységi klíma
A 300 és 1000 m közötti térségekre jellemző a középhegységi klíma, mely a magashegységihez hasonló, de annál kevésbé intenzív bioklíma-típus. A különböző kitettségű lejtőkön olykor egészen eltérő mikroéghajlat alakulhat ki. Az északias lejtők hűvösebbek, a levegő páratartalma is magasabb, ezért itt a magashegységihez hasonló ingerklíma alakul ki. A szél felőli, úgynevezett luv oldali lejtők szelesebbek, csapadékosabbak, míg a szélárnyékban lévő, úgynevezett lee oldali lejtők szárazabbak, naposabbak. A legtöbb napsugárzást a déli lejtők kapják, itt inkább kímélő klíma alakul ki. Mivel mind az ingerklíma, mind a kímélő klíma megtalálható a középhegységekben, ez a klímatípus a legtöbb betegség kiegészítő kezelésére alkalmas, különösképpen a vérszegénység, a légcsőhurut, az anyagcserezavarok, az irritációs idegrendszeri állapotok és a neuraszténiás nyugtalanság esetén. A középhegységeket borító erdők, bár önálló bioklímatípust nem hoznak létre, dús növényzetük már önmagában is nyugtató hatással van az idegrendszerre. Az erdők sugárzást csökkentő hatása miatt a levegő hőmérséklete kiegyenlítettebb, a relatív páratartalom magasabb.
- Alföldi klíma
Az alföldi klíma jellegzetessége, hogy a napfényes órák száma nagy, a levegő páratartalma kicsi és a csapadék mennyisége viszonylag alacsony; nagy a téli és nyári, éjszakai és nappali hőmérsékletingadozás. Az alföldi klíma tehát ingerklíma, mely elősegíti a szervezet regenerálódását, többek között TBC-s megbetegedések és vérszegénységi tünetek gyógyítását, ezen kívül alkalmas még a csontgümőkóros betegek panaszainak enyhítésére is. Az alföldi klíma ugyanakkor ellenjavallt a fokozott ingerlékenységben és a pajzsmirigytúltengésben szenvedő betegek részére.
- Barlangi klíma
A barlangok gyógyászati célú felhasználása (speleoterápia) az ősidőkig nyúlik vissza. Ám egészen a középkorig gyógyító hatásukat csak csodaként tartották számon, ennek következtében válhattak akár messze földön is ismert zarándokhellyé. A barlangi klíma főként légzőszervi panaszok esetén ajánlott. A barlangokban a levegő hőmérsékletének évi ingadozása általában nem haladja meg az 1°C-ot. A megfelelő klíma asztmás betegeknél csökkenti a hörgőgörcs kialakulásának lehetőségét. A barlangi levegő relatív páratartalma igen magas (95-100%), ez segít a hörgőváladék elfolyósításában, hígításában. A nedvesség finom eloszlású aeroszol formájában van jelen, így alkalmas arra, hogy a legkisebb légutakig eljusson, és ott közvetlenül fejtse ki jótékony hatását. A barlangi aeroszol gazdag magnéziumban és kalciumban, sőt, egyes barlangok esetében halogenidekben (például jód), ami fokozza a barlangi levegő görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatását. A barlangi levegőbe kerülő por- és csíraszemcsék a magas relatív páratartalom következtében kicsapódnak a barlang falán, aminek savas kémhatása megakadályozza a baktériumok szaporodását. Ezért a barlangi levegő por-, csíra- és allergénmentesnek tekinthető. A barlangi levegőben nagyobb koncentrációban jelen levő szén-dioxid pedig a légzőközpont ingerlésével mélyíti és szaporítja a légzést, így a tüdő gyakorlatilag átszellőzik.
Bővebben a barlangi klimáról »
Hazai gyógyhelyek
A gyógyfürdő és klímagyógyintézetek tevékenységük szerint lehetnek gyógyfürdők, gyógyfürdő-kórházak, szanatóriumok, éghajlati gyógyintézmények, gyógyüdülők és gyógyszállók, gyógyvíz-ivócsarnokok, valamint gyógybarlangok. Klimatikus gyógyhelyek találhatók hazánkban a Mátrában, a Bükkben, a Soproni-, a Kőszegi- és a Dunazug-hegységben.
Bővebben a hazai gyógyhelyekről »
Bővebben a hazai gyógyhelyekről »
Gyógybarlangjaink
Hazánkban számos barlang található, de közülük csak öt rendelkezik gyógybarlang minősítéssel:
- Jósvafő, Béke-barlang
- Tapolca, Városi Kórház Gyógybarlangja
- Budapest, Szemlő-hegyi-barlang
- Miskolc, lillafüredi István-barlang
- Abaligeti-barlang
Forrás
- Rákóczi F., Drahos Á., Ambrózy P. (2002): Magyarország gyógyhelyeinek éghajlata. Oskar Kiadó, Szombathely; 143 p.
- Németh Á. (2008): Bioklimatológia. In: Holicska Sz. [szerk.]: Emberpróbáló időjárás - Orvosmeteorológiáról mindenkinek. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest; pp. 180-200.
