Az elmúlt évekhez képest szokatlan módon, egészen június 23-ig kellett "várni" az első igazán komoly konvektív helyzetre, amely aztán a vártnál erősebbnek mutatkozott. Ebben az évben elmaradt - az előző években már megszokott - május második felétől körülbelül június közepéig tartó nagyobb heves zivatar dömping és hamar kialakult a korábbi szezonok későbbi szakaszára jellemző heti egy hidegfront átvonulásos időszak. Persze a szezonnak még csak a felénél járunk és még bőven tartogathat számunkra meglepetést az időjárás.

A június harmadik hétvégéjének időjárását menetrendszerűen elrontó hidegfront az előző hetekhez hasonlóan egy ún. azori anticiklon keleti peremén helyezkedett el, amely általában nem kedvez nagy területen a heves konvekciónak. Az anticiklon peremének orros görbülete (1. ábra) ugyanis általában az alacsonyszintű hideg levegő előretörésével jár, amely nagyobb területen stabilizálhatja a légkört, így csökkentve a heves zivatarok kialakulásának esélyét. Persze elég csak a 2006. augusztus 20-i hidegfrontra emlékezni, amely szintén egy azori magasnyomás peremén érkezett rossz helyre, rossz időben.

A hideg levegő előretörése ebben a helyzetben is megtörtént, ahogy azt a reggeli 06 UTC-s frontanalízis térképen láthatjuk (1. ábra). A térképen megfigyelhető, hogy 23-án hajnalban az esti markáns hidegfront előtt egy gyengébb front vonult át a Dunántúlon, amely azonban csak az északiasra forduló szél megélénkülésével, megerősödésével hívta fel magára a figyelmet.

A magasban középszinteken 700 és 500 hPa-on általában nagyobb szélsebességek fordultak elő ebben az időszakban, amelyek lehetőséget teremtettek a heves zivataroknak kedvező jelentősebb vertikális szélnyírás kialakulásához (2. ábra).

A gyakorlatban a cellatípusok előrejelzésére használt 0-6 km-es átlagos vertikális szélnyírás értéke a nap első felében 12,5 m/s körüli, majd délutánra a szupercellás zivataroknak már kedvező általában 15-17,5 m/s-os értéket vette fel a délnyugat felől tovább erősödő középszinti szeleknek köszönhetően. A kora délutáni órákban a hullámzó frontrendszer helyzete a reggeli állapothoz hasonló képet mutatott, azzal az eltéréssel, hogy ekkor már a melegszektor északkeleten egyre jobban kezdett megerősödni (3. ábra). Maga a hullámzó frontrendszer, illetve vele párhuzamosan megerősödő talaj közeli konvergencia az alsó szinteken nagyobb rétegvastagságban biztosították az erős összeáramlást az északkeleti térségben, ahol ekkorra alacsonyszinteken már jelentősebb mennyiségű nedves levegő advektálódott (a kihullható víz értéke is elérte a 36-38 mm-t) (3-4. ábra).

Az északkeleti térségben a fenti kedvező feltételek mellett már megfelelő labilitás (CAPE> 1000 J/kg) és szélnyírás (0-6 km-es szélnyírás > 15 m/s) értékek is rendelkezésre álltak (5. ábra).

Így szupercellás zivatarok alakultak ki a térségben, amelyek közül több beazonosítható a nagyfelbontású napkori egyedi 120 km-es radarmérés animációja alapján. Fényképes dokumentáció ezekről a cellákról nem készült, viszont észlelői elmondások alapján nagyobb méretű jég kísérhette útjukat. Erre utalnak a cellák központi feláramlásának, leáramlásának határán megjelenő igen magas 65-70 dbz radarreflektivítás értékek (6. ábra). Ugyan több cellánál felismerhető a szupercellára jellemző frontális struktúra, amely vizuálisan már látványos felhőformákat jelenthetett a legtöbb cellának nem volt lehetősége végig élni teljes szupercellás életciklusát. Ennek oka részben az lehetett, hogy a hirtelen nagyobb számban kialakuló cellák tönkretették egymást kifutófrontjaikkal.

A délutáni órákban dél felől tovább folytatódott a melegedés az alsó néhány kilométeren, így 15 UTC környékére már szinte az egész országra egy frontális meleghullám volt azonosítható (nem látható). Ekkor a figyelem már az esti órákra koncentrálódott, amikorra egy markáns hidegfront betörése volt várható, amely 18 UTC-kor már megjelent északnyugati határainknál (7. ábra). A hidegfront megjelenésével középszinteken is megérkezett északnyugatfelől 500 hPa-on a hideg levegő (C-vel jelölt terület), amely az éjszaka folyamán nyugatról kelet felé haladt végig az országon a talajfronttal nagyjából átfedésben, de legmarkánsabb módon északnyugaton labilizálta a légkört.

A nap legerősebb, leghosszabb élettartamú szupercellája az északnyugati területeinket is átszelő zivatarcella volt, amely közvetlenül még a talajfront előtt alakulhatott ki a nap talán legnagyobb meglepetését okozva (8. ábra,).

Robusztus cella kifejlődésének lehetséges oka egyértelműen a front erősebb behullámzásában, az alacsonyszintű meleg levegő erősebb északnyugatra nyomulásában keresendő, amely így a vártnál jóval nagyobb labilitás értékeket tett lehetővé. A jelentős vertikális szélnyírás (~ 20 m/s) és egyéb nagytérségű kényszerhatások, illetve itt nem részletezett speciális folyamatok is támogatták a szupercella tartósságát. A 9 és 10. ábrákon megfigyelhetjük, hogy az ECMWF 00 UTC-s és 12 UTC-s futása mekkora eltérést mutat a labilitásban 18 UTC-re különösen az északnyugati országrészben. A 11. ábrán a 850 hPa-os hőmérséklet 12 UTC illetve 00 UTC modellfutása alapján számolt különbség mezeje látható. Ez alapján északnyugaton mintegy 2-2.5 fokkal melegebb volt az alsó légrétegekben, miközben 500 hPa-on ugyanez a különbség +/- 0.5 fokon belül maradt az országban. A nagyobb labilitás lehetőséget teremtett a többi folyamattal kölcsönhatva a heves zivatar kialakulására.

A hidegfront előtt Zala megyét érték még el szupercellák Ausztriából nyugatról-keletre áthelyeződve, amelyek kezdetben Magyarországra érve rendre elhaltak, majd később maga a hidegfront vágta alá hideg levegőjével. A pogányvári 120-kmes méréshatárú nagyfelbontású radarkép animáción itt is jól azonosíthatóak a szupercellás struktúrák (nyíllal jelölve), amelyeket a Nagykanizsai Viharvadászok fényképekkel szépen dokumentálták (12.ábra). Különösen az első fotón a nálunk nehezebben lencsevégre kapható kis csapadékú (LP) szupercellára utaló struktúra figyelhető meg jól. A viharvadászatról bővebben itt olvashatunk: (http://szupercella.hu/node/973)

A hidegfront végül nagysebességgel átvonult az országon többfelé zivatarokat és a Dunántúl északi felében 90 km/h körüli, a Balatonnál 100 km/h-s mért széllökéseket okozva (13. ábra). A front északnyugaton előbb alávágta, majd később már támogatta a konvekciót a megfelelő irányultságú 0-2.5 km-es szélnyírás vektoroknak köszönhetően, így a cellák legalább kis területen történő vonalba történő rendeződése ilyen vertikális szélnyírásviszonyok mellett az egész országban veszélyessé tette a helyzetet (14. ábra). Így 21:09 UTC-re már az egész országra narancs zivatarriasztás volt érvényben (legkésőbb a D régióban lépett érvénybe), amely már közepes valószínűséggel jelzi legalább kis területen a heves kísérőjelenségek kialakulását (15. ábra). A front átvonulásával nyugat felől gyorsan stabilizálódott a légkör így a narancs riasztás levétele nyugatról kelet felé fokozatosan történt.