A jégtáblák olvadása miatt bekövetkező tengerszint emelkedés nagyobb lehet, mint ahogy azt az IPCC becsülte

A tanulmány január 6-án jelent meg a Nature Climate Change folyóirat hasábjain. A vizsgálatban elsőként használták a jégtakaró olvadásának becslésére az úgynevezett expert elicitation-t (EE), amely a szakértői vélemények alapján alkotott matematikai közelítő együttható (univerzálisan alkalmazható, általában a bizonytalanságot számszerűsíti). Az EE-t számos más területen már használják, például a vulkánkitörések előrejelzéséhez, a tornádókárok becslésére, vagy a nukleáris hulladék tárolásának kockázatelemzésére.

A Föld gleccsereinek 99.5 százalékát az Antarktisz és Grönland jégtakarója teszi ki. Ha ez mind teljesen elolvadna, az 63 méterrel emelné meg a világóceán vízszintjét. Ezek alapján a jégtáblák olvadása a legnagyobb potenciális forrása a tengerszint emelkedésének, s egyben a legbizonytalanabb viselkedésű is. Előrejelzésük nagy kihívást jelent, numerikus modellekkel és egyéb alternatív módszerekkel egyaránt próbálják megbecsülni, hogy mi várható a jövőben.

Az Antarktisz és Grönland tengerszint alatti (kockás) részei és azok a területek,
ahol a jég a leggyorsabban mozog (vörös)

Egy ilyen megközelítés a szakértői vélemények összesítése, amelyet a gyakorlatban mezőadatokként a vulkánkitörések előrejelzéséhez, vagy a betegségek terjedéséhez már használnak. Jelen tanulmányban Jonathan Bamber és Willy Aspinall professzor is ezt a szakértői közelítést használta, hogy segítségével megbecsüljék a jégtáblák jövőbeli változásának bizonytalanságát.

Megállapították, hogy a bizonytalanság mediánja szerint 2100-ig a jég olvadása a tengerszint emelkedéséhez 29 cm-rel járul hozzá, s 5 százalék a valószínűsége, hogy meghaladja a 84 cm-t. Más forrásokkal (pl. hegyi gleccserek olvadása, a melegedő tengervíz hőtágulása) összevetve ez azt jelenti, hogy a század végéig elképzelhető akár az 1 méteres szintemelkedés is, amely már jelentős következményekkel jár az emberiségre nézve. Az IPCC különböző forgatókönyvei még 18-59 cm-ről beszéltek.

A különböző tudóscsoportok nagyon bizonytalanok voltak abban, hogy mi lehet az oka annak, hogy a jégfelszín tömege egyre gyorsuló ütemben csökken. Műholdas mérések alapján ugyanis az utóbbi időben ez volt jellemző. Abban sem tudtak megállapodni, hogy ez egy hosszú távú trend, vagy egy rövidtávú ingadozás az éghajlati rendszerben.

 „Ez az első olyan tanulmány, amely a jégolvadás becsléséhez a szakértői véleményeket matematikai formában használja fel. Az éghajlatváltozás kutatásában számos olyan eset van, ahol a múltbeli adatok és a numerikus modellek korlátai miatt az előrejelzés és a tendenciák felismerése nehéz, ebben segíthet ez a módszer.” nyilatkozta Bomber professzor.


Forrás: WMO